örmény nyelv: a világ egyik legrégibb írásbeliséggel rendelkező indoeurópai nyelve, ismert közelebbi rokon nélkül, a latin, germán és szláv nyelvekéhez hasonló ige- és főnévragozási rendszerrel. - Az asszír birod. nagy ter-én találtak korai örm. feliratokat (pl. 1996: a feltételezhető Burmarina város romjai között, az Eufrátesz partján Tell Shiukh Fauqaninál [É-Szíria] megtalált, Kr. e. 7. sz. agyagtáblák). A. Movsziszjánnak sikerült megfejteni az urartui hieroglifákat, és bebizonyította, hogy azokat örm-ül írták (elterjedésük is pontosan egybeesik a történelmi Örményo. ter-ével). Az ~et az ókorban igen erős perzsa hatás érte, de fejlett és meggyökeresedett írásbelisége (→örmény írás) folytán a későbbi hódítók nyelve mindmáig meglepően csekély hatással volt a mai ~ kialakulására. A keresztes háborúk alatt enyhe fr. és ném. hatás is érte. - Az óörmény (az első szentírásfordítás nyelve) az →örmény liturgiában él tovább, de a ktorokban még a 19. sz. végén is beszélték. A keleti és nyugati újörmény között főleg 6+6 mássalhangzó zöngésségének eltolódásában és a nyelvtani szerkezetben van különbség, mindkettőnek tekintélyes irod. hagyománya van. A nyugati ~ a Közel-K-en, Ny-Eu-ban és Amerikában honosodott meg (egyik változata volt az erdélyi nyelvjárás), a keleti ~ a mai Örményo-ban és attól K-re, ill. egyes diaszpórákban él. Ezen belül azonban számos élő és vsz. kihalt nyelvjárása van. Szám L.

Ararát 1998/16:2.